Amikor tavaly arról írtunk, hogy a BKV igazán elindíthatná a menetrendszerű, ténylegesen tömegközeledésre szánt hajójáratát, nem gondoltuk volna, hogy pikk-pakk összerakják a budapesti közlekedés jelenleg legizgalmasabb megoldását. Bízunk benne, hogy egy fejlődő, okosan karbantartott, megtérülő szolgáltatás született. Talán néhány évtized múlva újraássák és bővítik a fővárosi csatornahálózatot, hogy vízitaxik szállítsák majd az utasokat. És most beszéljünk a vidékről.
Önzőek voltunk, amikor BKV-hajót akartunk. A pék sem azért süt kenyeret, hogy a többiek jóllakjanak. Önzőek vagyunk most is, és azt szeretnénk, ha újra lenne menetrendszerű hajójárat a dunamenti városok összekötésére. Engem, érintettségem okán leginkább a Mohács-Budapest járat újraélesztése örvendeztetne meg, és tökéletes megoldás volna ezt átszállási lehetőséggel bővíteni Győrig, Komáromig. Mert már vannak autópályák, és négy-ötszemélyes fémdobozainkban bárhová gyorsan eljutunk az országban (a buszokról nem is beszélve), gyakran mégsem a gyorsaság az elsődleges szempont.
Nehéz hiteles információkat nyerni az egykor kofákat Budapestre szállító hajójáratról. Az ötvenes években még ment. Van, aki emlékszik rá. Ma szárnyashajó megy, megadott dátumon, a jegyár magas, a programban valami halászcsárda is van. Engem az ilyesmi az életben jó ha kétszer érdekel. Viszont ha péntek hajnalban vagy éjjel kéne sietős léptekkel, összehúzott kabáttal sietnem a fővárosba induló hajóhoz, hogy reggel nyolc-fél kilenc körül kilépjek a belvárosban, akkor elégedett volnék. Mindezt olyan áron, mintha busszal tenném ugyanezt. Szeretem amúgy a buszt is, és sokszor rákényszerülnék a hajójárat mellett.
Miért volna jó a hajó? Nekem jó volna, mert szeretek a természetben lenni, távlatokat látni és érezni az elemeket. Szeretem a szépet és a jót, a Duna pedig szép és jó. Romantika? Az. Jobban szeretem, mint a kellemetlenül kanyargó buszt, a zörgő ablaktáblákat, fékezéseket, gyorsításokat, az autópálya értelmetlenségét. Hajózni muszáj. Elképzelem, hogy kerékpárt szállítok, mondjuk Mohácsra, és ott szabadon biciklizem. Fél nap alatt megnézem Baját. Valami konferenciára utazom Budapestre, és addig a hajón olvasok vagy fényképeket készítek. Szarvasok úsznak át a hajnali ködben a hajó előtt.
Hogy másnak miért jó, azt mondja meg más. Nem tudom, járnának-e még kofák a piacra. Hogy van-e más rajtam kívül, akit ez a dolog ennyire érdekel.
“A dunakanyari járatok elsősorban a kirándulni vágyók igényeit elégítette ki, a legközismertebb és ma már a legendák ködébe vész az 1967-ig fenntartott Budapest-Mohács között közlekedő ún. kofahajó járat amely jelentős szerepet játszott Budapest élelmiszerellátásában is, hiszen a Nagyvásártelepre tonnaszám szállította a kofák áruját.
A budapesti piacokra többek között Tolnáról káposzta, Kalocsáról paprika, Dunaföldvárról burgonya, Paksról hal kosárban érkezett hajóval nap mint nap.”
Érdemes volna végiggondolni, hogy a helyi piacok, a honi termelés reneszánsza mennyire függ a közlekedéstől. Minden változás stresszel jár: nem volna könnyű azoknak, akik jelenleg salátát árulnak a fővárosban. Ehhez én nem értek, az érintetteket kéne megkérdezni.
A hajózáshoz alig-alig nyúlnak hozzá. Jó volna, ha vízlépcsők és egyéb drasztikus beavatkozások nélkül élhetnénk a Dunát, ezt a szép, méltóságteljes folyamot. Mi kaptuk.
Én a következő állomásokat képzeltem el, de bízzuk ezt is a közlekedés mérnökeire és a települések lobbijára:
-Mohács
-Dunafalva / Báta / Dunaszekcső
-Baja
-Gemenc-Észak
-Paks
-Dunaföldvár
-Dunaújváros
-Budapest (átszállási lehetőséggel Esztergom / Győr / Komárom felé)
-Szentendrei sziget
-Vác
-Visegrád / Nagymaros
-Szob
-Esztergom
Meglátjuk, mi lesz egy év múlva.
-g-
Grundaktiv 
Valamikor Bécsbe is járt kofahajó és kiválthatatlan volt, mert a sérülékeny, rázkódásra érzékeny termékeket, terményeket, az olyan gyümölcsöket mint málna, fehérbélű őszibarack, romló erdei gomba stb. nem lehetett másképpen szállítani. A II. világhábárúval ez megszűnt és azóta sincs helyette semmi. Mint ahogyan a vízi szállításban lassan semmi helyett nincs semmi.
Köszönjük a hozzászólást, ezt is jó tudni.
Elgondolkodtál azon, hogy ha „beindulna” a magyar áruk ilyetén – megkönnyített – forgalmazása, mi lenne a sok külföldről (euközösből) ideömlesztett tömérdek cuccal ? Ráadásul még a benzinkutakból/autópályadíjakból szerzett nyereség is csökkenhetne ezáltal… Ki van ez találva rendesen. Hajó nem lesz Mohácsról Bp-re ebben biztos lehetsz….
Milyen jó ötlet! Szívesen lehajóznék a Dunán Pesttől Mohácsig és vissza Kalocsáig, onnan pedig valamivel haza. Kár, hogy nincs ilyen járat!
Szeretek kirándulni, minden természeti szépségben gyönyörködni tudok. Közben tucat számra készítem a fotókat, amelyeket szívesen nézem újra meg újra pl. az üres TV műsorok helyett. A Duna szép hazánk egyik legszebb természeti környezete. A hozzám hasonlók szívesen kirándulnának az ilyen hajójáratokon. Mohácstól Győrig. Közben valamelyik városban eltöltenék egy éjszakát, egy délutánt. És biztos vagyok abban, hogy sok hozzám hasonlóan gondolkodó ember van kis Hazánkban.
Nagyon jo ötletnek tartom,és ha egy kellö marketinget is kapna biztos lenne utazoközönség ,családok akik örömmel vennék a Mohács-Budapest járatot. Termèszetesen elérhetö árakkal,illetve családi kedvezmènyekkel.