Ónod, árvíz után

Hat évvel és kb. egy hónappal ezelőtt hajnalban a híreket figyeltem. Edelényt egyenes adásban öntötte el az ár. Aznap nem mentem be vizsgázni, nyakkendő helyett bakancsot húztam, és elindultam Borsodba.

Az egyik diákmunka-közvetítő cég szervezett buszjáratot az önkénteseknek. Fogalmam se volt, mit keresek idegenek között a Blahán. Egyetlen ismerősöm se jött velem. 

A sztori ma már történelem és siker: Ónod megmenekült. Megmentettük. Egész nap homokzsákoltunk a templom mellett, ittuk a fantasztikus nyírbátori emberek pálinkáját, ettük a segélyszervezetek szendvicseit, és féltünk, átszakad-e a gát. Csodálatos nap volt. 

Úgy éreztem, a szívem a gyémántnál is keményebb.

Azóta sokszor éreztem ezt. Segíteni, önkéntesnek lenni jó ügyekért felemelő érzés.

Ma csöndesen, de gyorsan halad medrében a folyó. A várárokban nem áll víz, az utcán csend van és nyugalom. 

Akkor, 2010-ben a falu egyik vezetője meghívott magukhoz, ám sajnos a komment elveszett az egyik blogfrissítés során. (Frissítés: megtaláltam, lásd alul a linket.) Szívesen felhívtam volna, hogy itt vagyok, igyunk meg egy kávét, és mesélje el, hogyan hatott a Sajó-parti településre a sikeres árvízi védekezés. 

Ónod, örökre szívembe zártalak.

A hat évvel ezelőtti poszt itt található.

– Gergo

Hírdetés

Késsel tüzet rakni

Van ez a műfaj, az egygyufás tűz. Szeretik ezt a cserkészek. Arról szól, hogy ne dobálj használt papírzsepit a földre, ne füstölj vele, ne használj viharöngyújtót, ne önts le mindent benzinnel, mielőtt.

Kenutúra a Sión

Csutkára nyitva a Sió-zsilip, látványosan ömlik át a Balaton évek óta egyre szebb, türkizszín víze a tóból a csatornába. Közvetlenül a zsilip alatt középkorú férfi pakolja ki éppen a sátrakat, hordókat, enni- és innivalót a túrakenu mellé.

Kérdésemre elmondja, hogy Mohácsig tervezték az utat. Össze is fog nekik jönni, nyitva van az árvízkapu, most bújjanak rajta. Kevés szebb és életreszólóbb élményt lehet összelapátolni magunknak Magyarországon: kenuval végigveretni a Sión. Egyikfelől Somogy, másikfelől az Alföld. Utunk közben elhaladunk Ozora vára mellett, el a gyönyörű kölesdi dombok alatt, Petőfi egykori szállása mellett, tüzek és emberek mellett, fára akasztott varsák és ágon pihenő sasok mellett. Gemenc erdejében hódok és szarvasok mellett, vaddisznók és hipósflakonok mellett, ki a Nagy Dunára, el ország és világ mellett, az élet mellett, az Úristen mellett is végtelen végig.

Jó utat nekik, hacsak oda nem értek már Mohácsra.

-g-

A stoppolás veszélyei

Gyerekkoromban két dolgot hallottam a stoppolásról: az egyik az volt, hogy régen mindenki stoppolt. A másik meg az, hogy eszembe ne jusson, mert mindmeghalok. Így aztán nagyon sokáig csak fejben tervezgettem, hogy majd egyszer kiállok lengetni az út mellé. Serdülőként, Kerouacot olvasva döntöttem el, hogy teszek egy próbát.

Bartina Teljesítménytúra

Szekszárd téli teljesítménytúráját sokan szeretik. A komótos kirándulókkal terepfutók rohannak szembe, a kutyások mellett lovasok ügetnek el. A megfagyott sáron csúszkálás után jól esik egy pohár forralt bor a napsütötte mezőn.

Francia Rubik-kocka

Állítólag amikor a Rubik-kockával házaltak a hazai arcok, akkor a legnagyobb játékterjesztő közölte: ez semmiben nem hasonlít a divatos kortárs játékokra. Nem villog, nem ad ki hangot, és egy átlagos képességű ember nem fogja megérteni. Tetszett neki, megvette, és világsiker lett. Valahogy így voltam az Opinel N°8 Outdoor késével. 

Keselyűs

I like Gemenc, mondja a dalszerző, és mi csak egyetérthetünk vele. A hullámtér-erdőn nagy zajjal átrobogó erdei kisvasút egyik megállója Keselyűs. Adná magát a dolog, hogy az itt fészkelő fekete gólyák miatt nevezték el így a területet, de valójában a keserűfűből lett a Keselyűs név. Holt-Sió, tanösvény, íriszek és hódok!

Forrásépítők

Számomra az egyik legbiztosabb jele annak, hogy létezik a világban a jó (úgy objektíve): vannak emberek, ha nem is sokan, akik járják az erdőt-hegyet, és kiépítik a forrásokat. Ez szerintem sokkal izgalmasabb, mint hogy ki milyen tracket nyom a facebookon, mire mozdul rá a közéletben vagy a politikában. Amikor az erdőben járva odatérdelek egy forráshoz, hogy a tiszta, iható vízből merítsek, mindig elképzelem az egykor itt térdelő építőt, amint formát ad a forrásnak, elérhetővé teszi azt minden ember számára, aki valaha erre fog járni. Ők majd, mint én, letérdelnek, és isznak.

Kullancs-teszt

Megtaláltam a bőrömben az idei első kullancsomat. Gyakorlott kiszedő vagyok, évente 4-5 ilyen parazitát szedek ki magamból. Ma reggel a feleségem kitalálta, hogy letesztelné a rádióban hallott lyme-teszttel a rohadékot. Én csak tartsak ki, ne piszkáljam, ne szedjem ki, mondta, és elindult a városba.

Aztán hazajött, elmesélte, hogy egyik gyógyszertárban sem árultak belőle. Meg nem is igazán hatotta meg őket a probléma, sem a kullancskiszedő szettet nem említették neki, sem azt a néhány beküldős-kielemzős lehetőséget, amihez szintén hirdetnek szetteket. Izgalmas a valóság, hogyan válik el egymástól az, amiről beszélünk, és az, ami tényleg hozzáférhető. A lyme-teszt ma egy városban nem volt hozzáférhető, úgyhogy a kullancs elhalálozott. Én még nem.

-g-

Kelet-Mecsek kinnalvósban

Hóban sátrazni! Egy ideje szívesen kipróbálnám, milyen érzés felkelni reggel, és szakadó hóesésben pillantani meg az erdőt. Összecsomagolni, és elindulni a ropogó, friss fehérségben. A romantikus kép főpróbáján kiderült, hogy valószínűleg sokkal komolyabb kihívásról van szó, mint gondoltam. Társszerzőnkkel, Buboval végigmentünk a múltkori Kelet-Mecsek körön. És kint aludtunk.