Vadság

Miért indulok el? A vadság miatt. Hogy eltévedés közben találjak az útra. Egyfajta rendből kilépek, és a rendezetlenen áthaladva újat találok.

Hírdetés

A zenéből az ellenállás

Egyszerre csak eltűnt a zenéből az ellenállás. Szuperül megszervezett koncertek, élsimított helyszínek, igényesen megfotózott zenészképek a metróban. Ennyi maradt. Kíváncsi vagyok, ha Manu Chao tudná, mi az a Park, akkor is fellépne-e ott. Nyilván régen minden jobb volt, mégis a történethez tartozik, hogy ötvenen az esztergormi Molotovban, Kispálon. Húszan se a Hiperkarmán a Gödörben. Tűzraktér, ahol a Kaukázus énekese mezítláb áll középen, és Feldmárt olvas fel a mikrofonba. Fekete Lyuk. VHK. Tudósok.

Mi az, hogy Welhello, de az a baj, hogy tudom. Kb. azt is látom előre, ki fogja lájkolni, serelni, ki csekkol be rá. Van olyan, hogy valami tökéletes, jól megcsinált, szuper, és mégis hát édeskevés. Velem az van, hogy például egy barátom felveszi a pankkoncerteket, és elpostázza nekem. DVD-n is kaptam múltkor ezt-azt, például flex-szel vágnak szét benne egy számítógépnek öltözött lovagot. A youtube nekem a Tudósok. Teljesen jól el tudok menni szórakozni bármire. Csak hát eredetileg ez nem a szórakozásról szól. Kevesebb szart, több valóságot. Le a tömeggel, sérüljön meg minden.

-g-

Waszlavik portréfilm

Zenész és ember.

-g-

A modern ember és a patak

Moder’emberpatakán az emberek úgy vannak vele, hogy a patak valami elavult, sötét középkori intézmény. A moder’ember szerint a léte eleve mindentől független létezői lét. Hogy reggel agyontapos-e egy békát a járdán, az a délutáni események szempontjából őszerinte lényegtelen volna. 

Hankiss

Mindig válság volt, idézi Hankiss 2011-ben Hamvas Bélát. Mikor Hankiss meghalt, arra gondoltam, mi lesz a facebookon. Jósolni értelmetlen, mert nem az lett. Hiszen a legtöbben azt se tudták, ki volt ő. Azok közé tartozott, akikre érdemes volt odafigyelni. Örök karnevál, vagy örök haláltánc? Nem tudjuk.

Remélem, hogy önöknek sikerülni fog. Nekem már nem valószínű.

Köszi, hogy kaland lehet az életem és viszlát.

-g-

Forrásépítők

Számomra az egyik legbiztosabb jele annak, hogy létezik a világban a jó (úgy objektíve): vannak emberek, ha nem is sokan, akik járják az erdőt-hegyet, és kiépítik a forrásokat. Ez szerintem sokkal izgalmasabb, mint hogy ki milyen tracket nyom a facebookon, mire mozdul rá a közéletben vagy a politikában. Amikor az erdőben járva odatérdelek egy forráshoz, hogy a tiszta, iható vízből merítsek, mindig elképzelem az egykor itt térdelő építőt, amint formát ad a forrásnak, elérhetővé teszi azt minden ember számára, aki valaha erre fog járni. Ők majd, mint én, letérdelnek, és isznak.

Kagylók

Állítólag Leonardo a hegyekben sétálva kagylókat talált, és rögtön le is írta magának: nyilvánvalóan egykor tenger hullámzott ott. Elég magányos fickó lehetett (ezt életrajzírói is megerősítik), hiszen a többiek még évszázadokkal később is az angyalok játékának tekintették ezt a természeti anomáliát.

Nem irigylem őt. Ott állni a középkor és a modern határán — na ez biztosan kicsinálja az embert. Teljesen egyértelmű, hogy soha nem tudhatja, jó-e az, amit ő lát. Mármint: úgy van-e, és hát etikailag, szabad-e egyáltalán neki ezt így látni? Nem lesz-e az egész éppen emiatt még rosszabb?

-g-

YOLO

Az emberi létet elszegényíti, ha helyét átveszi a reprezentáció, és az életet önmaga szemlélésére kárhoztatják. […] Abban a közegben, amelyben az életet már nem megélik, hanem csak reprezentálják, mintegy “megbízásból” élnek az emberek, akár a színészek, amikor egy-egy fiktív életet testesítenek meg a színpadon vagy a képernyőn. […] A kulturális termékek reklámjai és divatjai ma komolyan akadályozzák a független egyéniségek kialakulását, akik képesek volnának maguktól megítélni, hogy mit kedvelnek, mit csodálnak, mit találnak kellemetlennek,  félrevezetőnek vagy ijesztőnek. A világkultúra nem gazdagítja az egyént, hanem elbutítja, megfosztja józanságától és szabad akaratától: nyájszellemű reakciókat, feltételes reflexeket váltanak ki benne az uralkodó “kultúra” jelenségei, pontosan úgy, ahogy az etetést jelző csengő hatott Pavlov kutyáira. […] Turisták milliószám keresik fel a Louvre-t, az Akropoliszt, a szicíliai görög amfiteátrumokat. […] Nem a “magas kultúra” iránti igazi érdeklődés motiválja a nagy múzeumok és klasszikus történelmi emlékművek tömeges látogatását, hanem a puszta sznobizmus, tundiillik egy tisztességes posztmodern turistának feltétlenül el kell jutnia azokra a helyekre. Csakhogy ez a fajta turizmus nem kelt érdeklődést bennük a múlt és a klasszikus művészet iránt, hanem minimális erőfeszítés árán felmenti őket azok alapos megismerése és tanulmányozása alól. Egyetlen gyors pillantással megszerezhető a jó kulturális lelkiismeret. A “szórakozást kereső” turistáknak ezek a látogatásai meghamisítják az említett múzeumok és emlékművek igazi jelentését, és a tökéletes turista egyéb penzumaihoz hasonítják: ahhoz, hogy Olaszországban pastát kell enni és tarantellát táncolni, Andalúziában flamencóra és cante jondó-ra kell tapsolni, Párizsban pedig meg kell kóstolni az escargot-t, és el kell jutni a Louvre-ba és a Folies Bergère egyik előadására.

Mario Vargas Llosa: A látványcivilizáció című könyvéből

Sent from my Samsung Galaxy Tab (haha)

Nem-helyjárók

Vannak helyek, melyek nem helyek. Kerítés veszi őket körül, esetleg fegyveresek őrzik. Bejutni jogsértés nélkül nem lehet, és látszólag nem is érdemes. Valakik mégis járnak odabenn.

Szerelmes Földrajz: Lázár Ervin

Ennél szebb és igazabb dolgot aligha találhatunk a nagy internetben.

-g-