Elég érdekes, hogy az európai modern építészet — finoman fogalmazva is — sokat merített, inspirálódott a japánból. Ami engem nagyon megfog, az a japán építészet organikus szemléletének felismerése, ami kiválóan tükröződik az alaprajzokon is. Rögtön megfigyelhetjük, hogy az unalmas európai méter és négyzetméter helyett valami egészen mással találkozunk itt: a tatamival, azaz a gyékényszőnyeggel. Ez, hasonlóan az angolszászban még tettenérhető mértékegységekhez, a valós emberi arányokat hozza be a tervezésbe és a leírásba. Ahogy minden más hasonló mértékegységet, úgy a tatamit is (többször) szabványosították a történelem során. (A 17. századtól ez 91 x 182 cm.) Tulajdonképpen az ebben is tettenérhető organikus szemlélet az, ami megfogta az európai moderneket, hogy aztán a tényleges spritiuális, radikális tartalom nélkül létrehozzák a ma ismert épületeket, például a Vízesés házat.
A képek forrása: Szentkirályi Zoltán (1980) Az építészet világtörténete. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest.
-g-
Grundaktiv 