Csak evezni, amíg van még a Duna

A Duna veszélyes üzem, ám ha az ember hajlandó felkészülni, és szinten tartani a tudását, akkor különleges, szép kalandokban lehet része.

Hírdetés

Folyami katicák

Megint téma a harlekinkatica Magyarországon. Egyáltalán nem szeretnék azok közé tartozni, akik hangosan szakértőzésbe kezdenek, és azt mondják, ha-ha. Próbálok teljes emberi életet élni, és mostanában épp a Dunát, úgy általában a folyókat másképp újraképzelő emberekkel igyekszem együttérezni. Hogy miért jó, ha nincs ligeterdő, miért jó, ha mély a meder, miért jó okosabban. A harlekinkatica elterjedéséről két dolgot mondanak.

Gyerekségek

A parton emberek állnak színes kabátokban, hangosan röhögnek. Ahol máskor csak a szél fúj, ott most autók parkolnak. Egyáltalán nem zavarna, ha az utóbbi hónapokban nem ez fogadna minden nap. Az jár a fejemben, amit A vizek világában olvastam: 

Begyökerezettség

És akkor az ember még csak ne is sírjon. Minden kereszteződésben, kiálló kőben, tisztásban és fában szellemek laknak. A Szellem él a korhadó fában, amikor nézem, a rajta élő gombákban. Talán az agyagos sárban nem, ami a cipőmre tapad, de ezt tényleg nem tudom. Vajon nem utálja még a Szellem ezt az egészet?

Donau, Dunaj, Duna, Dunav, Dunarea

Aláereszkedtünk, föl s alá flangáltunk a folyón, de vajon megtudtunk valamit?

Okosabbak lettünk?

Tudjuk-e csak azt, például, hogy mi a folyó? A folyó a víz volna? Lehet, hogy a folyó úszik? Háton úszik? Arcát fölfelé, felénk, a Nap és a Hold felé fordítja? Vagy hason úszik? Orrával a medret, az iszapot szimatolja? Vagy nem is úszik, hanem a mederben kúszik? Fejjel előre, hasmánt halad, s miként bőrét a kígyó, levedli folyton a partot. Folyton-folyvást. Talán nem is a víz a folyó, hanem inkább a meder? A hosszú, mély gödör, mely összegyűjti és leereszti magán a vizet. Netán ez mind a folyó? A föld, a víz, s talán a levegő-ég is? Hidak, kastélyok, vízimalmok? Ácsorgó, kopott, csöndesen nyiszorgó uszályok? A történelem? A múlt? Fosszíliák, kagylók, csigák, kavicsok? A hal és a halászlé is? És a mondókák? “Duna pontya, Tisza Kecsegéje, Ipoly csukája legjobb bőjt, ha szerémi borban főtt.” ” Duna, Tisza, Dráva, Száva, törjön ki a lábad szára!” A csíkok és a csíkbogarak? A donaueschingeni forrásmedence fölé hajló rokokó dáma arcának sárga holdja a víz tükrében? És a gyékényvágó cigányé, a delta csavargójáé, aki a kényes hölgytől háromezer kilométerrel távolabb bámulja a füstös képét a sömlyék csillanó vizében? A delta ortodoxnál is ortodoxabb népe, a lipován is a folyó volna? A dunai kozák, akinek ősei a XVII. században menekültek Bukovinába, majd onnán tovább, ide a deltába? A hívő, akinek hitetlen unokája nem a Donhoz vagy a Krímbe igyekszik, nem Oroszországba vagy Ukrajnába tér vissza, hanem Izraelbe vándorol ki? A mokányok is a Duna volna? A móc pásztorok, akik az Erdélyi Érchegységből hajtották juhnyájaikat a deltáig, Dobrudzsa enyhe telébe, kövér mocsaraira? És a jürük törökök nomád népe, akik délről vándoroltak a deltához évről évre? És az apacsok? (A folyón az öregháló rúdját értik a szón.) Ez mind-mind folyó? A régen betyároknak nevezett hajóvontató legények is? A mesék és a babonák? A Tisza, Maros, Dráva és Száva nevű pásztorkutyák? Valaha az a hiedelem járta, hogy ha folyóról nevezik el a kutyát, az fáradhatatlan lesz, mint a szaladó víz, éber és elszánt, de barátságos. Ez mind a Duna? 

– Mészáros László: A Duna című könyvéből

Újraindulhat a magyar hajógyártás (podcast)

Kommentár nélkül.

Korábban írtuk: A kofahajó

Folyékonyak vagyunk, könnyen mozgunk

Ezzel a sárkánnyal találkozom aztán, a Bakonyban vagy a Vértesben, ki emlékszik már erre. Általában persze jó emlékezni éppen ezekre a fontosabb történésekre. Tájfutást szervezett az iskola, ott tanultuk meg ezeket a szavakat például, hogy jelleghatár, és viccelődünk vele azóta is. A sárkány csak önmagában érdekes, az erdőn találkozni vele, hát legalábbis semmi különös. Valami domb, tele falevéllel, odébb disznó túrta, emitt meg fényes bogarak, száraz akác. Most hogy végiggondolom, fenyőtű is lehet, és akkor mégiscsak a Vértes volt az. 

Balkán, lóval

Ló persze egyáltalán nincs ebben a történetben, legalábbis direkt formában nem jelenik meg. Nem lesz kimondva. Van benne Duna, Borsodi sör meg köteles komp, és a nyár első fürdőzése. Ment-e előrébb a világ kompok által?

Karátson Gábor – A Gyermek Altdorfer (könyv)

Ritkán olvasok regényt, úgy általában szépirodalmat. Értetlenül állok Karátson Gábor művei előtt, mit állok, térdelek, fejet hajtva. Rám utoljára az Iskola a határon volt ekkora hatással, aminél jobb magyar könyvet nem olvastam még. A Gyermek Altdorfer a magyar Gyűrűk ura lehetne, és az egész világ sajnálhatja, hogy nem egy háromkötetes trilógiát alkotott a szerző, csak egy 260 oldalas regényt.

Ahol megállnak a teherhajók

Alacsony a Duna vízszintje. Nagyon alacsony. Ez egyrészt tök jól néz ki, másrészt meg rámutat a vízi szállítmányozás hátulütőire. Például.