140 karakterben nem fog menni, de igyekszem gyors lenni, hisz kinek van ideje manapság arra, hogy olvasgasson.
Utaztam tegnap reggel a villamoson, kedvesnek tűnő BKV ellenőr hölgy harsányan kipréselte magából a jól megszokott felszólító mondatot. Tessék. Diákigazolvány nincs? De van, mutatom. Mutatnám, mert nem találom a pénztárcámban. Elvesztettem, elhagytam, ellopták, kölcsönadtam, ki tudja. Hibáztam. Ha két napon belül beviszem az Akácfa utcába, akkor csak kétezer. Fél nap szabadságot kivettem (1), hogy bemenjek az egyetemre, s kérjek igazolást, hogy diákra jogosult vagyok. A tanulmányi hivatalban senki sem várakozott, csak én, sorszámhúzás után 45 percig (2). A szintén roppant barátságos ügyintéző hölgy elmondta, hogy ő nem adhat ilyet, csak ha folyamatban van a diákigazolvány igénylés. Oké, mondom akkor igényeljünk. Nem, nem, az okmányiroda. Oké, akkor elmegyek és visszajövök. Jó-jó, de Neptunban be kell fizetni, s csak azután jöhet. Oké, akkor holnap visszajövök. Holnap nem vagyunk nyitva. Akkor hétfőn. Hétfőn se. A BKV-nál két napig lehet bemutatni a diákot, ellenkező esetben 16 ezer (3). A nőnek jeleztem, hogy akkor hétfőn beszaladok, és ügyfélfogadási időn kívül szépen nyomtat nekem egyet. Úgy vettem észre, hogy ezt az irányt ki tudtam volna forszolni, de annyira csikorgatta a fogát, hogy inkább nem mentem be az utcába. Biztos, ami biztos alapon írattam egy igazolást, hogy felsőoktatásban aktív féléven vagyok, hátha elfogadják a BKV-nál. Nem fogadták el, törvényi rendelet, hogy diák, vagy ideiglenes diák a yolo (4). A közlekedési felügyelet irodájában természetesen azt is megpróbálták megállapítani, hogy a bérletem hamis. Nem sikerült. (5)
Grundaktiv 