Azt mondta @Pizza, hogy kifizeti a Grund ezévi költségeit, ha egynél több írás születik ebben az évben. Rajtam ne múljon.
Úgy alakult, hogy az elmúlt napokat egy kertben töltöttem. Itt ülök most is. A szőlőlugas alatt recinát kortyolok vizespohárból, az égen még a nyarat hirdetik a fecskék, én pedig a tengerre gondolok.
Fehér mészkősziklák, sötétbarnák, zöldek, kékek mindenféle árnyatalai járnak a fejemben. Távlatok, későnyári vagy koraőszi, mélybenyúló felhők sötétjei, a meleg és a hideg áramlatok váltakozásai. Tengerifű, ami a lábamhoz ér. Kő éles pereme, távolról hallatszó lakossági muzsika. Gondolatban Psarantonis, gitárral vagy ukulelével Cseh Tamás.
Miközben írok, klasszikus magyar kultúrtáj, szőlőlevelek, tornác, fűz és barackok, hullott alma. A kert végében méhes, benne íróasztalok, székek. Munkaállomás Isten bogárkáinak helyén. Se nem meleg, se nem hűvös idő. Bocsánatos bűnök. Bűneim.
Mégiscsak egy életmódblog volna ez itt. Ti hogy éltek? Vagytok egyáltalán? Vacsorára baklava, muskotálybor Samos szigetéről. Csak adja ki az ásványos ízeket. Mittudomén már, mire várok. Az élet sóira. A szentségből kevesebbet merni, a húslevesszagú életből többet. Ez milyen madár, mondd meg, a háztető nyergében dalol.
Közben lemegy a nap, hagyni kéne még a recinából a többieknek is. Naponként újrakezdeni. Magabiztos vagyok. Blogolni se nem könnyű, se nem nehéz. Párszáz méterre a parttól az élet leegyszerűsödik.
Gergo
Grundaktiv 