Épp most zajlik a 26. Művészetek Völgye. Hallod, a HUSZONHATODIK! Nekem pedig a harmadik. Fesztiválok sűrűjében élünk, idén is láttuk már a Sound legjobb nőit, lement a Volt is, úgyhogy végre elérkezett a valódi kultúra ideje. Másfél nap Kapolcson.
Kapolcsra megérkezni tényleg jó. Kordonok és biztonságiőrök helyett a nyugis vendéglátók fogadnak minket, akiknél sátorhelyet bérlünk. Megvesszük a napijegyet, aztán azt csinálunk, amit akarunk. A többi fesztivállal szemben itt nem tájidegen színpadok állnak a prérin, hanem udvarokba térhetünk be fröccsel a kezünkben zenét vagy verseket hallgatni. Kortársaink, a művészek backstage-ek helyett köztünk, velünk múlatják az időt. Ha az ember beszélne két mondatot a Kaláka zenekarral, akkor beszélhet. A Kaláka meg a legjobb dolog.
Egyszer hallottam már élőben a Misztrált. Ők az a zenekar, akik összetartják a világot. Bár saját fesztiváljuk is van a Dunakanyarban, mégis a kapolcsi fellépésükre voltam igazán kíváncsi. Az első sorban, babzsákfotelben fetrengve, fröccsel a kezemben tökéletes élmény volt. Mint egy imamalom, jár a kocsimban a Gyöngyöt az embernek című ars poetica. Most mégsem ezt teszem ide, hanem a frissebb és kúlabb Reggeli reggae-t.
Aki nem ismeri a Misztrált, tényleg legyen szíves rákeresni, belehallgatni. Nem csak a versek miatt.
A legjobb tavalyi koncertélményem az Anima Sound System volt. Régen szinte minden Animán ott voltam, aztán valahogy elfogyott számomra a zenekar. De tavaly a Design Terminál színpadán olyan szépre volt hangosítva, hogy Gryllus Dániel mellett táncoltam végig a bulit. Idén itt lépett fel a Csaknekedkislány, amit már túl régóta hallgatok bandcampről, és még sosem hallottam őket élőben. Pont olyan fasza koncertet adtak, mint amire számítottam. Pontos, tökös tánczene tökéletesen tragikomikus szerelmi lírával.
Buzi vagy, ha nem hallgatod meg a Volkova Sisterst, írta nekünk sms-ben kedves olvasónk, Gábor. Kedves Gábor, meghallgattuk, és a Volkova Sisters koncertje, nem túlzok, visszaadta a hitem abban, hogy érdemes koncertekre járni. Fejletépős ritmusok, oldalvonal-simogató basszusok, tektonikailag értékelhető szintetizátorhangok, gerincvelő-tépő ének és folyamatos tánc meg fejrázás a közönségben. Mostantól minden hazai fellépésükön ott szeretnék lenni.
És ezek csak a koncertek voltak. Vettem egy csomó könyvet meg cédét, és hihetetlen mértékű inspirációs forrást gyűjtöttem be. Egy nap nagyon kevés a Völgyben, mivel elképesztően színes programok vannak idén is. Mindenféle kézművesek, művészek, színházasok, előadók. Inkább meg sem kísérlem felsorolni, hát erre van a programfüzet bakker. A helyszínek tényleg tök jók, a falvak barátságosak, a közönség pedig tök jófej, hétköznapi emberekből áll. Semmilyen inzultus nem ért, nem fosztottak ki éjjel (ami pl. a Szigeten megtörtént már velem), hanem egyszerűen tényleg bárkivel elbeszélgethettem. A kedvenc részem az, amikor nem történik semmi. Csak ülök valahol, mondjuk valaki kertjében, és az általa sütött bundáskenyeret eszem tejföllel. Reggelire. Tök jó, próbáljátok ki. De ne túl sokan, hogy nekem is maradjon hely.
Gergo
Grundaktiv 